Miljenko és Dobrila

A 17. század második felében Kaštel Lukšićban a nemes Vitturi családnak volt egy Dobrila nevű lánya, a Rušinić nemes családnak pedig Miljenko fia. A szépfiú és a szelíd lány nagyon szerelmesek lettek, de családjaik feudális jogok miatt viszályban álltak, így a szeretők az Antica szolgálólány segítségével titokban találkoztak. Szüleik ezt mégis megtudták, így Dobrila az anyja, Marija kontesz szigorú felügyelete alá került, Miljenkót pedig Velencébe, a Doroteo ügyvéd tanácsára, a doge szolgálatába küldték.

Nemsokára Dobrila édesapja dacból elrendezte, hogy lánya hozzámenjen egy jelentősen idősebb, Družimir nevű trogiri nemeshez. Dobrila nagynénje, Demetrija kontesz, komolyan bizalmatlankodott egy ilyen házasság természeteségében és méltányosságában. Egy katonának köszönhetően erről Miljenko is értesült, az esküvő napján Kaštel Lukšićba érkezett és a legünnepélyesebb pillanatában a meghökkent lelkipásztor és a számos vendégek előtt erőszakosan megakadályozta az esküvőt. A bosszúálló apa büntetésként Dobrila lányát bezárta a Szent Nikola trogiri kolostorba, annak ellenére, hogy Miljenko karddal összezavarást okozva ezt meg akarta akadályozni és megvárta a trogiri parton a hajót.

Apja jóváhagyással a bírósági hatóságok elűzték Miljenkót a Visovac szigeten fekvő ferencesek kolostorába, Šibenik közelében. Miljenko itt megismerte a Božica nevű parasztasszonyt, korábbi Dobrila dajkáját, és közvetítésével a trogiri kolostorban levő kedvesének azt üzente, hogy szökjön meg. Dobrila ezt meg is tette, ügyesen félrevezetve a Gertruda apácafőnöknőt, de Miljenko nem várta meg a megbeszélt helyen.

Dobrila egyedül kóborolt a viharos éjszakában, reggelkor pedig elfogták a hajdukok. A védtelen leány először nagyon félt, de aztán elfogadta a csavargók szíves ajánlatát és ekkor elvezették Miljenkóhoz a visovaci kolostorba. Időközben Miljenko papnak öltözött, mert Dobrila apja a hajdukoknak jutalmat ígért, ha megölik. Így Dobrila azt hitte, hogy Miljenko pap lett, így csalódva feladta minden reményét, hogy titkosan összeházasodnak a Visovac szigeten.

Megtudva, hogy lánya megszökött, apja egy ravaszság által megakadályozta családja megalázását. Kibékülést javasolt a mindig jóindulatú Miljenko apjának és az ilyen módon kibékült szülök három követet küldtek Visovacra, hogy a meghódítatlan szeretőket hazahozzák ünnepélyes esküvőre.

A fiatal szeretők elfogadták a szülői ajánlatot, de a pompás esküvő és lakoma után Dobrila bosszús apja gyűlöletből megölte vejét, mert nem tudta elfogadni, hogy Miljenko győzött és elviszi lányát a Rušinić család palotájába.

Néhány hónappal később Dobrila nagy bánatában megörült, megbetegedett és meghalt. Utolsó kívánsága az volt, hogy Miljenkóval együtt temessék el, a 16. századi Szent Iván templomocskában a Rušinac szigeten, ahol ma is létezik a sírjuk, következő felirattal: "Nyugalom kedvesemnek". A síron kívül Kaštel Lukšićban létezik még az eredeti Vitturi kastély (XV. – XVI. századból), a XV. századi Rušinić kastély, meg az öreg templom 1530-ból, amelyben a szerelmesek házasságot kötöttek. A monda alapján regény, dráma és opera keletkezett.