Kaštel Sućuracban van a legöregebb védőtorony, 1392-ben a spliti Gvaldo érsek építette, hogy megvédje a parasztokat a Putalj településen, amely a Kozjak lejtőin helyezkedett el, a szent Juraj templomocska körül. További beavatkozások sorának köszönhetően egy tenger melletti település formálódott.

1488-ban az Averaldo érsek megépítette nyaralóját, a végleges formáját a kastély 1509-ben kapta. Sućurac legöregebb városrésze több kastélyból áll össze, magába foglal egy udvart, mely a nyaralóhoz tartozik és déli fala a fényesen kidíszítve ablakoknak köszönhetően, a gótika és falusi házak stílusában, nyílttá vált. A többi településtől eltérően itt a tér a nyaraló déli oldalán van. Ma itt van a «Podvorje» kiállító terem, amelyben a putalji arheológiai leletek egy részét őrzik.

Az öreg 16. századi plébániai templomnak még csak a harangtornya maradt meg,mert a templom 1943-ban a szövetségesek bombázása alatt le lett rombolva.

Az új plébániai templom kincstárában vigyázzák a Trpimir adományozó levele másolatát, amelyet Bijaćiban, 852-ben a 16. századi szent Márta temploma előtt megírták, az öreg sućuraci kőívet, a többi kőemlékművet és barokk faszobrok részeit az öreg templom oltáráról, sok arany- és ezüsttárgyat (egyházi tárgyak és ékszerek – a kašteli népviselet része).

Kaštel Sućuractól északra a Docai Boldogasszony van, ma ismertebb, mint Boldogasszony a Hladán. Még északabbra a Kozjak lejtőin a Putalji szent Juraj temploma románkor előtti maradványai találhatók, a templom a IX. századból származik és a Mislav herceg adománya volt. Az új templom 1927-ben épült. Arheológiai kutatások alapján a templom körül és a közeli Gajina temetőn, rábukkantak a római, aztán az őstörténeti rétegre is.

Kaštel Sućurac egy kijelölt hegymászóútnak a kiindulópontja, amelyen a Vela stina-ig és a Putalj hegymászó otthonig (480 m) el lehet jutni, továbbá a csúcsra vezető ösvényen a Vrata kanyarulatig és továbbá nyugat felé, hegyvidéken keresztül, a Szent Luka templomáig (690 m).

Kaštel Sućuracban a turisták vendégszerető házigazdáknál kényelmes szállást találhatnak szobákban és apartmanokban.

Zvonimir király 1078-ban a spliti bencés kolostornak odaajándékozott egy birtokot a Kašteli mezőn, amelyen a XII. században a szent Kuzma és Damjan templomát építették, román stílusban, egy régebbi temető és ókeresztény templom (ókeresztény szarkofágok maradványai) alapjain. Benne vigyázzák a Szent Szűzmária, a Szent Kuzma és Damjan, meg a Szent István magyar király hatalmait, a római villae rusticae közelében. A templom előtt kb. 700 éves tölgyfa nő, amely alatt, a monda szerint, a horvát Zvonimir király pihent.

1545-ben a bencés apácák befejezték a Kaštilac (kastély) építését, a Gomilica tengeri zátonyán. A kastélyba vezetõ bejáratot ma is egy magas torony védi, amelybe egy mozgó fahídon mentek be. Az apácákon kívül az erőditménybe beköltözött néhány család is a lerombolt Kozice faluból, a többiek pedig a közeli tengerparton saját házat építettek.

Az öreg 18. századi plébániai templom a kifaragott barokk kapufákról híres. Bakotić Fulgencije, fafaragó és pap, a 18. század közepén született Kaštel Gomilicaban. Híres keresztgyártó volt, egy a plébániai templomban van, kettő a poljudi kolostorban, egy a Kaštela város múzeumában, néhány pedig olaszországi kolostorokban.

A magánszállások számos lehetőséget nyújtanak a turisták fogadásához

1517-ben a spliti nemesek és földbirtokosok, a Cambi testvérek (Jerolim és Nikola), a 1478-ból származó jóváhagyással, kastélyt építettek a kis szigeten, hogy megvédjék saját magukat és a Lažan és Kruševik falu lakósait. A kastély henger alakú (az egyetlen ilyen Kaštelában) és nagyon alkalmas a védelemhez.

Kaštel Kambelovac területén megépítették a Grissogono és Lipeo családok kastélyait is. 1525-ben parasztok az óhorvát Kruševik faluból két kastélyt építettek, a Nagy és a Kis Piškerát. Ez az egyedüli példája annak, hogy parasztok saját kastélyokat építenek.

A Kozjak lejtőin a Kruševiki Szent Martin temploma található, amely régebben a Kruševik falu központja volt. Ma a templomocska a Boldogasszony nevét viseli. Kruševiktől északra, a Lažana területén, a középkori Szent Mihovil temploma van, az azonos nevű lejtőn a Kozjak hegyen, a lejtő nyugati oldalán egy 16. századi őrház van, a Kozjak csúcsán pedig a Kaštilica torony. Kijelölt utakon el lehet jutni a templomokig és hegymászó otthonokig a Koludra (325 m) és Orlovo gnjezdo (Sas fészke) alatt. Továbbá a hegynek felfelé, aztán északkeletre sima függőleges sziklafal mentén, amely acélzsinórral van biztosítva, fel lehet mászni a Kozjak gerincéhez, ahonnan elérhető a Veliki vrj Kozjaka – Kozjak magas csúcsa (780 m, de az út felső részét csak a tapasztalt hegymászók vehetik igénybe).

Kaštel Kambelovacban minden vendégnek figyelmébe ajánlhatjuk a Tamaris motelt vagy a magánszállást (szobák, apartmanok, kemping).

A mai Kaštel Lukšić nyugati részén Rosani Mihovil 1482-ben megépítette kastélyát, amely nyilvánvaló példája a kastélyok építésének a tengeri sziklákon. Rušinac közelében volt egy kisebb falu, de biztonsági okokból elhagyták, mellette pedig a Szent Ivana templom van.

1487-ben a trogiri nemesek Vitturi Nikola és Jerolim a velencei dogétól engedélyt kaptak, hogy családjuk és a parasztok védelme érdekében építsenek kastélyt a tenger mellett, az Ostrog faluban lévő Balovan sziklán, és 1564-ben fényes reneszánsz palota lett belőle. Ez egy déli rezidenciális épület, erkéllyel és tengeri kijárattal (a veszély esetére). Az északi oldalán két védőtorony van és mozgó híddal volt összekötve a szárazfölddel. A 18. században a mozgó hidat egyíves kőhíddal felváltották. A palota közepén udvar van, árkádokkal és galériákkal az I. és II. emeleten.

Ma a felújított Vitturi kastélyban a Kaštela város múzeuma, Turisztikai közössége és más kulturális intézmények vannak. A város kulturális központjának nevezhető, mert itt kiállításokra, koncertekre, színházi előadásokra stb.-re kerül sör.

A kastély körül védőfalas falut építettek. A gótikus – reneszánsz Nagyboldogasszony templom az öreg falu északi szélén található és 1530-ban építették, gótikus stílusban. Az új plébániai templom 1776.-tól 1817-ig épült, a késői barokk stílusában. A műalkotások, képek és szobrok igazi kincstára, benne találhatók a barokk Piazzetti kereszt (XVII. század), a Palma Fiatalabb oltárképe (XVI. század) – Nagyboldogasszony Mennybevitele, a főoltári kép «Boldogasszony gyerekkel» (XV. Század), Szent Arnir oltári ravatala – Dalmatinac Juraj munkája (XV. század).

Lukšićban létezik egy Tataglia – Ambrossini kastély is. A prágai dr. Šoulavy Henrik 1903-ban meglátogatta Kaštela városát, megvette ezt a kastélyt, és 1909-ben kinyitotta benne az első panziót.

Kaštel Lukšić a Miljenkóról és Dobriláról szóló mondáról ismert, a kaštelai Rómeóról és Júliáról, két fiatal szerelme, amely a megkötött házasság ellenére tragikusan véget ért.

A közelben el van helyezve a Vitturi klaszicisztikus park, a XVIII. század második feléjéből. Vitturi Radoš Micheli alapította meg. 1968-ban a parképítészet műemlékének kinyilvánították. A Gučetić (Trsteno), Garanjin (Trogir) és Borelli (Sv. Filip i Jakov) szobrok mellett, ez az ilyen fajtájú szobrok egyik ritka példánya.

A Vitturi park közelében van egy határ-kőoszlop, amely a középkorban a határt a trogiri és spliti nagybirtokosok birtokai közt jelezte.

A Kozjak hegy alatt, a Balavan sziklán (259 m) a Szent Lovro temploma van, ez az Ostrog falu temploma. A falu a didićik (szabad parasztok saját birtokkal) központja volt. A település római és illír gyarmatok maradványain van kiépítve.

A Szent Ivan Birnja templom (637 m) a Kozjak nyugati része legmagasabb csúcsán van, az Ilirska Gradinán.
A Szent Ivan Birnja napjakor a megyei uralkodót választották, innen származik valószínűleg a neve is.

A Kaštela szálloda, a Žarko villa és a magánszállás minden látogató kellemes tartózkodását biztosítják.

Ahogy a név is mondja, Kaštel Stariban 1476-ban a trogiri földesúr, író, humanista és hadbiztos Cipico Koriolan egy tengeri sziklán megépítette kastélyát. Egy kastélyt épített, amely erődítmény és palota komplexus volt, amelyet egy csatorna választotta el a szárazföldtől és mozgóhíddal (brvno – rönk) volt összekötve a szárazfölddel. Innen származik a Kaštela előtti terület elnevezése – Brce (brvce). Miután 1493-ban kiégett, felújították reneszánsz stílusban, árkádos udvarral és déli erkéllyel, amelyet a családi címer díszít. A vár körül a kozjaki Radun falu lakósai házakat építettek, a falut pedig 1507-ben alapították, ma is megvannak utcái, amelyek derékszög alatt vágják egymást, mint a helység tervezetén 1704-ből. A falun belül Szent Josip temploma található, amelyet Čipiko Celije épített a 17. században. A Szent Keresztelő János plébános templomát a fallal védet falun kívül építették és 1641-ben megszentelték, 1714-ben pedig felújították. Bent öt mámoroltár díszíti, öt oltárkép és itt vigyázzák 16. századi
csodálatos ikont – a Kegyelmes Boldogasszonyt, meg a Szent Felicijo, a falu védnöke testét.

A templomtól nyugatra a Celio Cega család palotája található, amelyet XVI. században építettek, tovább nyugat felé a tengerben láthatóak az Andreis kastély alapjai.

Az új plébániai templom különlegessége az építési ideje hosszúsága, mégpedig 1871.-től 1970-ig építették. A Kozjak hegy lejtőin a Radun falu létezéséről a Szent Raduni Juraj óhorvát templom tanúskodik, amely a X / XI századból származik és az egyetlen templom amely megmaradt eredeti formájában. A derékszögű szentély külső fala bemetszésekkel van szétbontva. Arheológiai kutatások a közeli sírokon kimutatták a temetések kontinuitását a IX. és XV. század közt. Az óhorvát ékszerek és tárgyak, amelyeket a sírokban találtak a Kaštela város múzeumában vigyázzák.

A kijelölt hegymászó út Kaštel Stariból a Malačka kanyarulatig (480 m) vezet, ahol a Malačka és Split hegymászó otthonok vannak, amelyek egyben kiindulópontok a Kozjak és Kaštelanska zagora mentén vezető hegymászó utak felé. Egyúttal ez a legkönnyebben megközelíthető kilátás, amelyről egy nagyszerű kilátás nyújtódik a Kaštelansko Velo és Malo polje helységekre, az öbölre, Splitre, Marjanra, Trogirra, a középdalmát szigetekre.

Nyugat felé a közeli csúcson egy kápolnát építettek, a Horvát Függetlenségi Háborúban kaštelai elesetteknek.

A Kaštel Stari látogatói a magánszállásban kívül, elhelyezkedhetnek a kempingben és a Palace szállodában.

A trogiri földesúr Ćipiko Pavao Antun 1512-ben kastélyát négyszögű torony alakjában építette, amely körül egy település fejlődött, a keleti, északi és nyugati oldalról védőfallal, déli oldalról pedig tengerrel körülvéve. Az északi falubejárat előtt, ahol a mozgóhíd volt, 1775-ben két testvér órás házat épített.

A Szent Klobučaci Péter plébániai temploma egy 13. századi templom alapjain lett megépítve.

Nagyon gazdag ezüst és egyházi ruha kincstárat tartalmazz.

Kaštel Noviban az akadémikus szobrász Studin Marin (1895 – 1960) született. Meštrović Ivan tanítványa volt. A szent Roko szobra, amely díszíti a XVI. századi szent Roko templomocskáját, az ő műve. Szintén az ő műve a «Szabadság hírnöke» szobor (lovas), amely elválasztja Kaštel Starit Kaštel Novitól, a többi műve pedig a Studin galériában van –pillanatnyilag nem hozzáférhetők.

A Kaštel Novi feletti mezőn már örökkévalóság óta szőlőskerteket tenyésztenek, amelyeket a XIX. század kezdetén megtizedelték. Fel lettek újítva és új szőlőstőke fajtákat ültettek. Kevés régi fajta maradt meg, mint a Crljenak kaštelanski, amely a világban, főleg Kaliforniában, a Zinfandel név alatt ismert. Az amerikai szőlőtőke otthona Kaštel Novi, ahol a Radunić úr szőlőbirtokán még mindig nő.

A Crljenko kaštelanski szőlőtőke helyet talált a Bibliai kertben is.

A Špiljani vagy Stomorijai Boldogasszony templomát a Kaštelai mezőn 1189-ben alapították és megépítették a didićek a Špiljani faluból, amelyek így jogot kaptak a lelkipásztor kiválasztásához.

A templomi szentély falába egy ókeresztény domborzat töredéke van beépítve, amely két delfint és egy keresztet mutat be.

A templom évszázados fákkal van körülvéve, az udvarban vízforrás van, ezért a hely ideális volt a Bibliai kert kialakításához., amely II. János Pál pápa első horvátországi látogatás tiszteletére lett megalapítva. Benne majdnem az összes növény amelyet a Bibliában említenek. A Bibliai kertet Kraljić Dobrila és Šegvić Edo építész ötlete alapján rendezik be.

Kaštel Novi a magánszállás lehetőségét is nyújtja. 

Az udvaros erődítményt (kastélyt), ma mint Rotondo kastély ismert, 1508-ban egy tengeri sziklán a trogíri földesúr Štafileo Stjepan építette.

A kastély lakórésze a déli oldalon, ahol egy ajtó is van, amelyen keresztül a kastélyt el lehet hagyni hajókon. Érdekes, hogy Štafileo a családi névhez és címerhez fürtet választott – görögül staphile. A település körül egy másik, derékszögű alaprajzos település fejlődött, amelyet egy árok vette körül.

A Sela ajtó mozgóhídon átvezetett a faluból. Ez a térség a Brce elnevezést kapta. A Brce elnevezésű helységek csak Kaštel Štafilićban és Kaštel Noviban a falu szélén vannak elhelyezve, a többiek pedig a kastély közvetlen közelében vannak. A védőfal mellet a Ferra család kastélya lett megépítve, ma a Pera család tulajdonában van. Kaštel Štafilić nyugati részén a Nehaj torony van, amelyet 1548-ban Lodi Ljudevit és Ivan kezdték építeni. A torony csak az első emeleten levő ablakokig van megépítve. Miután a Lodi testvérek meghaltak, családjuk abbahagyta az építkezést. A Nehaj torony, annak ellenére, hogy befejezetlen, felhívja a művészek, költők és turisták figyelmét. Dagálykor valamikor úgy néz ki, mintha a tengeren úszna.

Štafilić első temploma 1566-ban épült és számos módosításon ment keresztül mielőtt megkapta a mai barokk kinézetét. Benne található a csodálatos XVI. századi ikon, hagyományos kaštelai arany ékszer, meg Studina Marin művei: a szent Blaž és szent Lucija szobrai.

A Žestinji Szent Juraj egy óhorvát templom a XII. századból, szép keresztgerendával, amelyet stilizált levelek és egy kereszt díszítenek.

Körülötte az öreg temető a megmaradt sírkövekkel van. Az egyiken félhold látható. Ezen a területen valaha a középkori Žestinj – Miran falu volt, amely a Trečanica hegy lejtőjén nyújtózott.

A Veliki Bijać (208 m) csúcsán a szent Nofar templomocskája lett megépítve. A homlokzaton a templom 1475-beli felújításának a dátuma van leírva, ami arra utal, hogy korábbi korszakból származik. A templomnak szép gótikus bolthajtása van.

A hegy alatt a fontos Bijaći történelmi település található, amely lakott volt az antik korszaktól a középkorig. Az antik maradványokon egy korai keresztény bazilikát építettek, a IX. században pedig a szent Marta temploma, a korai középkorban a Horvát állam egyik főközpontja volt, egészen a XI. végéig. Az óhorvát templomok egyik legöregebb példánya – szent Marta, román stílus előtti építmény, szögletes szentéllyel és harangtorony alapokkal a homlokzaton. Körben a többi építmény maradványai és késő antik és óhorvát temető vannak.

A lelőhelyen arheológai kutatásokat végeztek, óhorvát kőbútort találtak, a leletek pedig a spliti Horvát arheológiai emlékművek múzeumában és a Kaštela város múzeumában vannak.

A mai templomocskát 1908-ban Bulić Frane atya, a Szent Marta romjai mellett építette. A gazdag leletek bizonyítják, hogy itt a horvát nemzeti fejedelmek uralkodtak, a Trpimir adományi levele másolata pedig, amelyet 852-ben megírták, a következőt tartalmazza: «Én, a horvátok fejedelme» és «Bijaćiban készült», ami alátámasztja a fent említett állítást.

A Trećanica és Opor közötti makadám úton a Prosika irányában el lehet jutni a Tikvenjak vadászházig és vadászterületig, amelyről a Donja Kaštela vadászegyesület gondot visel.

A kaštelai terület nyugati határán a Mujo barlangja található. Benne már évekig arheológai kutatásokat végeznek. Sok kőszerszámot, megmunkált állati csontot és
kandallót találtak. A leletek 45 000 évesek is lehetnek, ami azt bizonyítja, hogy ezen a területen a neandertáli ősember élt és vadászott, amikor a szárazföld még egészen
Vis szigetig nyújtózott.

Kaštel Štafilićban egy különös kincs van, több mint 1500 éves olajbogyófa, amely Dél-Olaszországból vagy Görögországból származik. Az öreg olajbogyófát (Olea Europea), a hazaiak Mastrinkának hívják.
1990-ben természeti műemléknek nevezték. Az évi termését olajba feldolgozzák, amelyet aztán üvegpalackokban, mint eredeti kaštelai emléktárgyat árusítanak.

A Resnik és Adria szállodák, a kemping és a magánszállás minden látogatónak kellemes tartózkodást biztosítanak.

Kaštela városa a Kaštelai öböl partján fekszik, több mint 40 000 lakósa van és a Split-Dalmát megye második legnagyobb városa. 17 kilométer hosszúságban nyúlik el.

Az teszi különlegessé, hogy 7 helység közt keletkezett (Kaštel Sućurac, Kaštel Gomilica, Kaštel Kambelovac, Kaštel Lukšić, Kaštel Stari, Kaštel Novi, Kaštel Štafilić), azaz erődítmények között. Minden helységnek megvannak a saját mediterrán jellegzetességei. Az utóbbi években a hét központ mellet még két kisebb központ fejlődött ki, Radun és Rudine. A város keleti része, Kaštel Sućurac területén, egy kisebb ipari centrum. Itt vannak a cementgyár, a vasipar és sok vásárlóközpont.

A Kaštelai mezőn és a Kozjak lejtőin kifejlesztettek egy mezőgazdaságot, amelyek terményei hagyományosak ezen a vidéken. Az utóbbi időben az olajbogyó és cseresznye termesztés, a szőlőskertek felvirágzóban vannak. A város nyugati része a turizmusra rendezkedett be. Ezen a területen a legtöbb szállási lehetőség található: turisztikai apartmanok, szobák, kempingek, szállodák.

Kaštel Gomilicában van az új építkezésű Kaštela marina, amely lehetővé teszi a magán és a charter hajók fogadását.

Kaštela városa a forgalmilag legjobban összekötött városok közé tartozik. Kaštel Stariban Split – Kaštela nemzetközi repülőtér mellet, van egy pályaudvar, továbbá a Split – Zágráb autópálya kijárati – bejárati legközelebb elágazódásai Prgometban és Vučevicában vannak.

Itt számos egyesület és intézmény működik és gazdagítja a város kulturális életét egész éven át.

A Kaštela város múzeuma el van helyezve a Vitturi palotában, a kiállító terem pedig Kaštel Sućuracban, a hajdani püspöki nyaralóban. Februárban immár hagyományosan tartják a karneváli ünnepségeket Kaštel Sućuracban, Kaštel Kambelovacban és különösen Donji Kašteliban (Štafilić, Novi, Stari), amelyek már több mint 150 éves hagyománnyal rendelkeznek.

Minden évben július 1.-től augusztus 31.-ig «Kaštelai Kultúrnyár» van. Ebben az időszakban több mint 60 eseményre kerül sör: képkiállítások, színházi előadások, zenei koncertek, néptánc, sportversenyek és bulik.

Különösen ajánljuk a "Dalmát dalestéket", amelyekre júliusba, Kaštel Kambelovacban kerül sör.

A Kaštela város területén minden történelmi korszak nyomai találhatók; itt még a kőkorszaki ősember is vadászott (Mujo barlangja a nyugati hegyoldalon Krisztus előtti leleteket tartalmazz).

Az illíriai korszakból sok lelet maradt, szétszórtan találhatók a Kozjak hegyen.

A görög és római korszak alatt a város gazdasági és civilizációs felvirágzást tapasztalt, amiről számos antik villák és Resnikon a Siculi település maradványai tanúskodnak.

A 7. században a horvátok letelepedtek a Kozjak hegy szelíd lejtoin és megalapították saját községeiket, ennek néma tanúi az óhorvát templomocskák.

A trogiri és spliti földesurak és egyházi méltóságok a tengerparton vagy a sziklákon, a velencei kormányzás jóváhagyással, kastélyokat építettek, hogy megvédjék a termést és a parasztokat. Ezek a kastélyok szárazföldről valóban úgy néztek ki, mint erődítmények, bástyákkal, lőrésekkel, csatornákkal és mozgó hidakkal, tengerről pedig mint reneszánsz nyaralóházak, tág ablakokkal és erkélyekkel. A kastélyok körüli öreg falvak lakósai menedéket és biztonságot találtak a Kozjak lejtőin.

Századokig gazdasági főágazatok a mezőgazdaság, az olajbogyó termelés és a szőlészet voltak, ennek a területnek a gazdasági hatalmának az alapjai, amiről a nagy harangtornyos templomok (az ismerős korabeli művészetek díszítették), az ezüst és arany fogadalmi ajándékok, amelyeket egyházi kincstárakban vigyáznak, meg az aranyhímzésrol és aranydíszekrol ismert népviseletek tanúskodnak.

A 16 kastély körül hét falu keletkezett: Kaštel Štafilić, Kaštel Novi, Kaštel Stari, Kaštel Lukšić, Kaštel Kambelovac, Kaštel Gomilica és Kaštel Sućurac, amely nott, fejlődött és végül Kaštela várósát alkotta, de belső részükben máig megtartották az eredeti dalmát építkezést, az erkélyes házakat tipikus bejáratokkal (balatura), kocsmákkal, keskeny utcákat és tereket.

A 17. század második felében Kaštel Lukšićban a nemes Vitturi családnak volt egy Dobrila nevű lánya, a Rušinić nemes családnak pedig Miljenko fia. A szépfiú és a szelíd lány nagyon szerelmesek lettek, de családjaik feudális jogok miatt viszályban álltak, így a szeretők az Antica szolgálólány segítségével titokban találkoztak. Szüleik ezt mégis megtudták, így Dobrila az anyja, Marija kontesz szigorú felügyelete alá került, Miljenkót pedig Velencébe, a Doroteo ügyvéd tanácsára, a doge szolgálatába küldték.

Nemsokára Dobrila édesapja dacból elrendezte, hogy lánya hozzámenjen egy jelentősen idősebb, Družimir nevű trogiri nemeshez. Dobrila nagynénje, Demetrija kontesz, komolyan bizalmatlankodott egy ilyen házasság természeteségében és méltányosságában. Egy katonának köszönhetően erről Miljenko is értesült, az esküvő napján Kaštel Lukšićba érkezett és a legünnepélyesebb pillanatában a meghökkent lelkipásztor és a számos vendégek előtt erőszakosan megakadályozta az esküvőt. A bosszúálló apa büntetésként Dobrila lányát bezárta a Szent Nikola trogiri kolostorba, annak ellenére, hogy Miljenko karddal összezavarást okozva ezt meg akarta akadályozni és megvárta a trogiri parton a hajót.

Apja jóváhagyással a bírósági hatóságok elűzték Miljenkót a Visovac szigeten fekvő ferencesek kolostorába, Šibenik közelében. Miljenko itt megismerte a Božica nevű parasztasszonyt, korábbi Dobrila dajkáját, és közvetítésével a trogiri kolostorban levő kedvesének azt üzente, hogy szökjön meg. Dobrila ezt meg is tette, ügyesen félrevezetve a Gertruda apácafőnöknőt, de Miljenko nem várta meg a megbeszélt helyen.

Dobrila egyedül kóborolt a viharos éjszakában, reggelkor pedig elfogták a hajdukok. A védtelen leány először nagyon félt, de aztán elfogadta a csavargók szíves ajánlatát és ekkor elvezették Miljenkóhoz a visovaci kolostorba. Időközben Miljenko papnak öltözött, mert Dobrila apja a hajdukoknak jutalmat ígért, ha megölik. Így Dobrila azt hitte, hogy Miljenko pap lett, így csalódva feladta minden reményét, hogy titkosan összeházasodnak a Visovac szigeten.
Megtudva, hogy lánya megszökött, apja egy ravaszság által megakadályozta családja megalázását. Kibékülést javasolt a mindig jóindulatú Miljenko apjának és az ilyen módon kibékült szülök három követet küldtek Visovacra, hogy a meghódítatlan szeretőket hazahozzák ünnepélyes esküvőre.

A fiatal szeretők elfogadták a szülői ajánlatot, de a pompás esküvő és lakoma után Dobrila bosszús apja gyűlöletből megölte vejét, mert nem tudta elfogadni, hogy Miljenko győzött és elviszi lányát a Rušinić család palotájába.

Néhány hónappal később Dobrila nagy bánatában megörült, megbetegedett és meghalt. Utolsó kívánsága az volt, hogy Miljenkóval együtt temessék el, a 16. századi Szent Iván templomocskában a Rušinac szigeten, ahol ma is létezik a sírjuk, következő felirattal: "Nyugalom kedvesemnek". A síron kívül Kaštel Lukšićban létezik még az eredeti Vitturi kastély (XV. – XVI. századból), a XV. századi Rušinić kastély, meg az öreg templom 1530-ból, amelyben a szerelmesek házasságot kötöttek. A monda alapján regény, dráma és opera keletkezett.

Védett Kaštelai Park Építészet

Kaštela, azaz a Kaštelai mező szépsége sok költőt megihletett, amelyek szépségéről a verseiben beszéltek.
"Hét falu felsorakozva, mint hét hattyú " a Kaštela városába nőtt ki. A Kaštelai mező nagyobb részén még mindig szőlőskertek, olajbogyófák, cseresznyefák, fügék és eredeti mediterrán növényzetek vannak, együtt a védett természeti örökségekkel és parképítészeti emlékművekkel.
Kaštel Štafilićban olajbogyó (olea europea) nő, amelyet az itteni lakósok Mastrinkának hívják. Több mint 1500 éves. Feltételezik, hogy Dél-Olaszországból vagy Görögországból származik. Mivel ezen a területen a római veteránok birtokai voltak, lehet, hogy az akkori korszak egyik maradványa. 100 méteres gyökerei vannak, a fatönk körmérete 6 méter, a lombkorona átmérője 22 méter, magassága 10 méter. 1990-ben természeti emlékműnek nevezték. A termését olajba dolgozzák át és üvegpalackokban, mint eredeti kaštelai emléktárgyat árusítják.
Kaštel Gomilicában a románstílusú Szent Kuzma és Damjan templomocskája melletti tölgyfa szépségével és nagyságával felhívja a látogatók figyelmét.
Kaštel Stariban a Palace szálloda melletti park szintén a parképítészet emlékműve és 1910-ben dr. Kamber Petar, egykori szállodatulajdonos és Kaštela kedvelő, alapította meg. A park teljes területe 35 000 négyzetméter.
Kaštel Sućuracban a törvénnyel védett Kaočina liget, Kozjak keleti lejtőin, a kiválóan megőrizett magas bozót és a többi autohton fajták példája.


Vitturi történelmi park

A 18. század második feléjében az ismert szakértő és a Mezőgazdasági akadémia elnöke, a lukšići nemes Vitturi Radoš Micheli megalapította a város első parkját, amit a Vitturi család fogadalmi képe bizonyít, amelyen a szent Roko és a kezén levő park láthatók. Ma a park a Vitturi nevet viseli. A lukšići parton van és 7450 négyzetméteres a területe. A keletkezéséről szóló mesét a klasszicisztikus keret, meg a reneszánsz és barokk minták bizonyítják.

1968-ban természeti és kulturális örökségnek nevezték. A Regionális kulturális örökség védelmé intézménye a következőt írta magyarázatában: «A Vitturi park a régi horvát kertészet egyedülálló emlékműve. Dalmáciában a hasonló parkok még nagyon ritkán meg vannak vigyázva».
A parkban ma is puszpáng, ciprus öreg példányai, babér (Cupressus L., Pinus halepensis L., Pinus pinea L., Laurus nobilis L.) és más növény van. Különösen érdekesek az egzotikus fák, mint pl. a császárfa (Firmiana simplex Bois.) a kakaófa családból, az illatos fűszercserje stb. A kert évtizedekig el volt hanyagolva. Szerencsére területe meg van vigyázva és rendszeresen fenntartják.

A park felújításához egy projektdokumentációt kellene kidolgozni, és elkezdeni a park felújítását, hogy felkerülhessen a horvát turisztikai érdekességek listájára.


Az Ostrog általános iskola botanikus kert

Nemsokára miután 1976-ban a Kaštel Lukšić általános iskolát áthelyezték egy új épületbe, elkezdődött a teljesen elhanyagolt környezet berendezése, tanulók és tanárok együtt dolgoztak.
Az iskolaépületi 4 hektáros területen több mint 1400, főleg mediterrán szubtropikus éghajlatú, növényfajta létezik.
A terület legnagyobb részét a park foglalja el – arborétum, az angol tájképi kertek stílusában.

Nagysága és kedvező mikroklímája miatt az iskolai botanikus kert leggazdagabb része a déli kert. Itt bokrok, őshonos és egzotikus fák (például kámforfa, eukaliptusz, avokadó, akácfa, szikvója fenyő, libanoni és himalájai cédrusfa, jázmin, murvafürt, stb.) találhatók. A sok aromatikus- és gyógynövény felhívja a látogatók figyelmét, ugyanúgy, mint a karsztos mező.

Az északi kertben a francia stílusú "kispark" van, szigorú szimmetrikus vonalakkal, puszpáng sövénnyel és gazdag leander bokrokkal. Itt kulturális és művészeti eseményekre egy kőszínpadot építettek.

A kert egyik része olajbogyófa ültetvény, amely 170 fájával és 45 horvát és külföldi olajbogyófajtájával a horvát tengerparton a legnagyobb ültetvény.


Stomorija bibliai kert – a Stomorijai Boldogasszony kegyhelye

Kaštel Noviban, a Kozjak hegy déli lejtőin, már 1189-ben megépítették a Szent Špiljani Mária templomocskáját, amelyet ma a Stomori Boldogasszonynak neveznek. Ezen a helyen, hol a lelkiség és természet együttélése érezhető, megépítették a Bibliai kertet. Itt már századok óta platánfák, olajbogyófák, fügék, szőlőtőke, meg a többi növény, amelyet a Bibliában említenek gyarapszanak. A természetbarátoknak köszönhetően, sok más növény is van, például a Júdás-fája, babér, fűszeres és aromatikus növények, stb.

Az előcsarnoki bejáraton egy emlékkő, a Gugić Marko szobrász munkája, a következő feliratot tartalmazza: «Az öböl feletti Bibliai kert - a II. János Pál második apostoli látogatás emlékére. Kaštela lakói, szeptember 27. 1998.». Szemben pedig a Pápai olajbogyófa, amelyet a Szent Atya ugyanabban az évben Splitben megszentelt.

A templomocskától északra van a Jidro teraszrész, amelynek öreg olajbogyói alatt monumentális kövek fel vannak állítva, azoknak a horvát hősöknek a tiszteletére, melyek a Bibliában találtak ihletet - szent Jeronim (a Biblia lefordítása latinra), Dalmatinac Juraj (szakrális épületek építészmestere), Marulić Marko («Judita» hősi eposz), Kašić Bartol (Biblia lefordítása horvátra) és Meštrović Ivan (Bibliai motívumok szobrásza).

A patakon lévő szigetecskén minden látogatót a Noé bárkája üdvözli, a híres Lipovac Vasko faművész munkája.

A köves Keresztút a Boldogasszony mezőig, ahol a Keresztút állomásait illatos mirtuszbokrok ábrázolják, meg tovább az Életkereszthez (Hraste Kažimir szobrász műve) vezet.

A kilátó, amelyről gyönyörű kilátás nyílik a Kaštelai mezőre és öbölre, egyben kis szőlőskert a parasztok és szőlőtőke tiszteletére. Itt, a többi őshonos szőlőtőkék mellet, a Kaštelanski crljenak is található, amely világszerte, főleg Kaliforniában (USA), a Zinfandel név alatt ismert.

A Városi, parkok felújításáért felelős közigazgatásnak köszönhetően Kaštela 2003-ban "Entente florale" bronzérmet nyert a brüsszeli Európai virágok és környezet asszociációja szervezésében (The European association for flowers and landscaping).

A Kaštelai öbölt északon körülveszik a Kozjak, Opor és Trečanica hegyek, amelyek a tengerig ereszkednek. A legmagasabb és leghosszabb a Kozjak hegy, amely 16 km-en át szétnyúlik Klistól északon és a Malačka kanyarulatig nyugaton. Legjellegzetesebb a sziklafala, amely a leghosszabb Horvátországban, azonban nem magas (50 – 250 m).

A legmagasabb csúcs a Veli vrj (779 m).

Érdekes a flóra: a mediterrán mirtuszok, vajvirágok és szamócafa a déli lejtőkőn nőnek, az északi lejtőkőn pedig a szubmediterrán fekete és fehér gyertyánfa, fekete kőrisfa, tölgyfa és hasonló.

A Kozjakon több fajta endemikus növény található, köztük orchideák is.

A múltban a Kozjak hegyen keresztül karaván utak vezettek. Ma Kozjakon és a Kaštelanska zagora szomszédos hegyein kb. 80 km kijelölt hegymászóút van, amelyek nagyon kellemesek rekreatív hegymászáshoz. Kozjak sziklái híresek alpinistamászó utakról (pl. a «Malačka» hegymászó otthon közelében), amelyek nem igényesek és amatőrök is fel bírnak mászni rajtuk.

A Kozjak lejtőin tűzelleni út létezik, amelynek köszönhetően biciklivel el lehet jutni minden otthonig, kelettől nyugatig.

A Kaštelai hegyek csúcsait a Dalmácia és a «A horvát államiság nyomaiban Bijaći – Klis» hegymászóút köti össze. 30 km-es hosszúságban 19 ellenőrzési pont van, amelyek többsége szakrális épület a horvát fejedelmek idejéből (Szent Marta Bijaćiban, Szent Nofar, Stomorija, Szent Raduni Juraj, Szent Ivan Biranj, Szent Kuzma és Damjan, Szent Putalji Juraj stb.).

Ritkán fordul elő, hogy egy ilyen kis területen 4 hegymászóotthon van (Putalj Kaštel Sućuracban, Koludar Kaštel Kambelovacban, Split és Malačka Kaštel Stariban), egy menedék-ház (Orlovo gnjezdo/Sas fészke Kaštel Kambelovacban) és vadászotthon, ahol a hegymászók felfrissülhetnek és megaludhatnak.

A hegymászó egyesületek csoportoknak és egyéni személyeknek szívesen kísérőt biztosítanak – hegymászót, amelynek köszönhetően a látogatok egy gyönyörű kilátásban élvezhetnek (Kaštela, Kaštelai öböl, Trogir, Split, középdalmát szigetek és Kaštelanska zagora).

A Crljenak kaštelanski egy öreg, majdnem elfelejtett horvát fajta, amely az utóbbi időben felkeltette az otthoni és külföldi szőlőtermelő nyilvánosság érdeklődését. Ugyanis megállapították, hogy a Crljenak kaštelanski és az amerikai Zinfandel fajta azonos genetikus profillal rendelkeznek, illetve hogy ugyanarról a fajtáról van szó. A származási titka így meg lett oldva. A 19. század húszas éveiben a fajta Zinfandel név alatt került át az USA-ba (Long Island), mégpedig a bécsi Császári üvegházból (amelyben az akkori monarchia számos fajtáit gyűjtették). Az ország északkeleti területén becsült faj lett belőle, a hidegebb területeken üvegházakban is tenyésztik. Körülbelül harminc évvel később átvitték Kaliforniába, ahol nagyon gyorsan terjedt, főleg az úgynevezett Aranyláz ideje alatt. A 19. század nyolcvanas éveiben Amerika legelterjedtebb fajtájává vált. A Zinfandel még ma is nagyon népszerű, főleg Amerikában, ahol nagyon nagy területeket foglal el: a szőlőskertek több mint 23%-át, több mint 200 termelő művel.

USA-ban nagyon megbecsülik a fajtát, amely erős és telt, intenzívszínű borokat ad. Az egyes vörösbor-szőlő fajtákkal ellentétben, nagyon puha és iható borokat ad, kifejezett fajaromával, amely a diszkrét virágillattól az erősen kifejlesztett gyümölcsillatig terjedhet. A termelési terület, az ültetvény növése és az alkalmazott technológia erősen befolyásolják a bor minőségét és jellemét. Ez a fajta rosé bort is ad, az ún. White Zinfandelt, amely Amerikában sokáig a legnépszerűbb bor volt. Évről évre a rajongója köre bővült, így 1991-ben megalapították a Zinfandel termelői és kedvelői egyesületét ( Zinfandel Advocates and Producers – ZAP ), a fajta és bor előléptetése céljából. Sok kutatás a származásával foglalkozott, mert ez a rejtély a termelési kezdeteitől érdeklődést keltett. Annak ellenére, hogy ez a fajta, ugyanúgy, mint a többi nemes szõlõtõke is (Vitis vinifera L.), Európából származik, az amerikai kultúrában és történelemben való fontos szerepe miatt amerikai fajtának és bornak tekinteték (America ' s vine and wine).

1967-ben történt meg a származásával kapcsolatos első felfedezés, mikor a Kaliforniai Egyetem (University of California Davis) professzora, Goheen Austin Olaszországban megkóstolta a borokat és megismerte a Primitivo nevű fajtát, amely a Zinfandelre emlékeztette. Zinfandel és Primitivo különböző komparatív kutatások eredményei arra a következtetésre utaltak, hogy tényleg ugyanarról a fajtáról van szó. Ezt az elméletet véglegesen professzor Meredith Carole a Davisi Egyetemről erősítette meg, amely az ún. DNA-fingerprinting módszerrel bebizonyította genetikai azonosságukat. Olaszországban a Primitivo fajtát viszonylag rövid ideig termelik (rövidebben, mint a Zinfandelt Amerikában) és egyes dokumentumok szerint az Adria keleti tengerpartjáról került az olasz Puglia tartományba, de a származási kérdés továbbá is nyitott maradt.

Körülbelül húsz évvel ezelőtt a horvát Plavac mali is szóba került, mint lehetséges, ugyanannak a fajtának harmadik szinonimája, idővel pedig ennek a feltételezésnek támogatói száma nőtt. Hogy folytathassa a Zinfandel eredete kutatását, professzor Meredith az amerikai termelők segítségével (amelyek közt Mijenko Grgić is volt, horvát eredetű ismert amerikai vincellér) és munkatársaival a Zágrábi Mezőgazdasági Egyetemről (Ivan Pejić, Edi Maletić, Jasminka Karoglan Kontić, Nikola Mirošević) bejárta Dalmáciát és különböző helyeken több mint 150 Plavac mali mintát gyűjtött össze. Az eredmények azt mutatták ki, hogy a Zinfandel és a Plavac mali két különböző faj, de genetikailag nagyon közel állnak, azaz Zinfandel a Plavac malinak egyik szülője. Ez a felfedezés a horvát tudósokat (Maletić és Pejić) arra ösztönözte, hogy folytassák a kutatást, így felfedezték a Plavac mali másik szülőjét is – a Dobričić öreg fajtát a Šolta szigetről. Ennek köszönhetően a kutatási terület a Šolta, Brač és Čiovo szigetekre és a közép-dalmáciai partra lett szűkítve.

A számos összegyűjtött minták közül a Crljenak kaštelanski is jelen volt, amelyet Kaštel Noviban Radunić Ivica szõlõkertjében találtak. Az elemzés kimutatta, hogy a Crljenko kaštelanski és Zinfandel fajtáknak azonos a genetikai profiljuk, ami végre megoldotta az Amerikában legnépszerűbb fajtának származási titkát. További bizonyíték, hogy ez a fajta horvát eredetű az, hogy sok más őshonos horvát fajta közel kapcsolatban áll a Zinfandel / Primitivo / Crljenko kaštelanski fajtával.